Angyali testőrök

Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez. Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.

Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.

Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.

Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötétruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.

A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.

A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt.”

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A kerítés melletti sír

William Barclay írt egy katonai szakaszról, melynek tagjai a második világháború egyik csatájában elveszítették egyik barátjukat, és szerették volna tisztességgel eltemetni.

Találtak egy templomot, mögötte temetővel, amit fehér kerítés vett körül. Megkeresték a papot, és megkérdezték, hogy eltemethetik-e barátjukat a templom temetőjében.

„Katolikus volt?” – kérdezte a pap.
„Nem.” – felelték a katonák.
„Akkor nagyon sajnálom. A temetőt az anyaszentegyház tagjai számára tartjuk fenn. De eltemethetik a barátjukat a kerítésen kívül. Gondoskodom róla, hogy gondozzák a sírját.” – válaszolta a pap.
„Köszönjük, atyám.” – felelték a katonák, és eltemették barátjukat a temető mellett, a kerítés túloldalán.

Amikor véget ért a háború, a katonák még egyszer el akartak látogatni barátjuk sírjához, mielőtt hazautaztak. Emlékeztek rá, hol volt a templom, és a sír a kerítésen kívül. Keresték, de nem találták. Végül felkeresték a papot, hogy megkérdezzék, hol a sír.

„Uram, nem találjuk a barátunk sírját.” – mondták a katonák a papnak.
„Nos – válaszolt a pap – miután önök eltemették elesett bajtársukat, valahogy nem tűnt helyesnek a számomra, hogy ott legyen eltemetve, a kerítésen kívül.”
„Akkor áthelyezte a sírját?” – kérdezték a katonák.
„Nem” – felelt a pap. – „A kerítést helyeztem át!”

Pontosan ezt tette értünk Isten. Nem érdemeljük meg, hogy „a kerítésen belül” legyen a helyünk. Nem érdemeljük meg, hogy a Mennybe kerüljünk, ha meghalunk. Isten azonban kegyelmesen elmozdította a kerítést. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon értünk, hogy mi is tagjai lehessünk örökkévaló családjának.

„Békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptunk hitben szabad utat.” Rómaiakhoz írt levél 5:1-2.

---------------------------------------------------------------------------------

Merj ugrani!

Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: „Apa! Apa! Segíts!”

Az apja lentről felkiáltott: „Ugorj ki az ablakon, John! El foglak kapni!”
A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott.
„De apa, nem látlak!” – kétségbeesetten kiáltott a kisfiú.
Az apja visszakiabált: „Nem baj, fiam, én látlak! Ne félj, nyugodtan ugorj!”
Végül a kisfiú erőt vett magán, és némi hezitálás után leugrott! Apja pedig aggódó kezeivel elkapta, és a fia megmenekült!

Jézus Krisztus a mi apánk! És mi a gyermekei vagyunk. Ha olyan helyzetben vagy, hogy úgy érzed, minden lángol körülötted, az élet gondjai marják lelkedet, mint füst a szemedet, akkor is van kiút. Lehet, hogy azt érzed, nincs reményed, és nem látsz megoldást a menekülésre. Ilyenkor Jézus szavai visszhangozzanak füledben! Ha csak hallod, de nem látod, akkor is ugorj szerető karjai közé!

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.” Zsoltárok 34:19-21.

--------------------------------------------------------------------------------

Hasznos puzzle

Egy apa az egyik vasárnap délután leült olvasni, hogy végre kiolvassa kedvenc újságát, amikor ötéves fia odament hozzá.
„Apa! Apa! Játszol velem?” – kérdezte izgatottan a fiú.
Az apa megpróbált kedvesen válaszolni: „Drága kisfiam, most egy kicsit újságot olvasok, és majd fél óra múlva játszom veled.”
Erre a fiú bánatosan elkullogott, de körülbelül 5 perc után megint visszament kérlelni az apját.
„Apa! Apa! Ugye, letelt a fél óra? Most már játszunk?”
Egy nehéz hét állt az apa mögött, akinek még annyi ideje sem volt, hogy akár egy oldalt is elolvasson az újságból. A fiát pedig szerette, nem okozhatott neki csalódást.
Végül az apa úgy döntött, hogy egy időre lefoglalja a fiát.
Talált egy nagy újságot, aminek az egyik oldalán egy világtérkép volt. Fogta széttépte apró darabokra és odaadta a kisfiának, hogy rakja ki.
A kisfiú izgatottan neki is állt. Az apa pedig elégedetten huppant le a székébe, hogy most egy darabig nyugodtan olvasgathat.
Alig telt egy öt perc, a kisfiú odarohant az apjához.
„Apa! Apa! Készen vagyok!” – újságolta nagy örömmel.
Az apa megdöbbent és nem akarta elhinni, hogy egy ilyen nehéz feladatot ilyen hamar teljesített az ötéves kisfia. Odament az asztalhoz és látta, hogy valóban ki van rakva.
„Kisfiam, hogyan sikerült ilyen hamar kiraknod ezt a térképet?” – kérdezte értetlenkedve az apuka.
„Jaj, könnyű volt, mert a lap túloldalán volt egy arckép, és először azt raktam ki, majd megfordítottam az egészet.” – válaszolta büszkén a kisfiú.

Az egész világ olyan, mint ez a széttépet újságdarab. Darabjaira van hullva, és szükség van arra, hogy újra összerakják. Ezt azonban nem lehet elérni szociális programokkal, törvényekkel, politikusokkal, segélyekkel. A széthullott világot csak úgy lehet helyrerakni, ha helyrerakjuk a széthullott embereket. A megváltozott életek eredménye lesz a megváltozott világ.

A legjobb, amit tehetsz azért, hogy hatással legyél a világra az, ha valakit Jézus Krisztushoz vezetsz. Jézus az egyedüli, aki a széthullott, összetört embereket újra össze tudja rakni. És ha valaki helyreáll, az egész világ helyére kerül.

---------------------------------------------------------------------------------

Az éhező gyermek

Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.

Egy fagyos reggelen egy katona visszafelé igyekezett a barakkjába. Ahogy terepjárójárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy zöldséges kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.

Odabent a zöldséges éppen a dinnyéket pakolta. A éhes fiú némán bámulta, az orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a zöldséges minden mozdulatát. A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.

„Kisfiú, szeretnél belőle?” – kérdezte a katona.
„Ó, nagyon szeretnék, de nincs rá semmi pénzem, és nagyon éhes vagyok.” – válaszolta a megszeppent kisfiú.
A katona bement a boltba, és megvette a legnagyobb, és legszebb dinnyét. Amint kiment egyből odaadta a kisfiúnak.
Ahogy a katona elindult a kocsija felé, érezte, hogy megrángatják a kabátját. Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: „Te vagy Jézus? Az emberek megmentője?”

Amikor feltétel nélkül szeretjük az embereket, akkor Jézushoz illőt teszünk. Nagyon valóságos módon bemutatjuk, hogy milyen Jézus Krisztus. Ő feltétel nélküli, agapé szeretettel szeret bennünket, ami kegyelmes, kedves és ritka. Sok embernek nehezére esik, hogy higgyen egy olyan Istenben, akit nem lát. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust, és ezért hozta létre Gyülekezetét is. Mi Isten küldöttei vagyunk a világban – és amikor szolgálunk mások felé, és isteni szeretettel szeretjük őket, akkor megmutatjuk az embereknek, milyen Jézus. Segítünk nekik megérteni, hogy Jézus úgy szereti őket, ahogy mi – csak még sokkal jobban.

Valaki azt mondta: „Lehet, hogy te vagy az egyetlen Jézus valaki számára.” Ez igaz! Keresztényekként kiváltság számunkra, hogy Jézust képviselhetjük a világ felé. Vigyázzunk, hogy helyesen tegyuk!

---------------------------------------------------------------------------

A homok fogságában

Egyszer egy férfi kalandvágyból egyedül elment egy különleges esőerdőbe, ahol ember még nemigen járt. Nem érdekelte a veszély, ami ezzel az úttal járhat. Napokig ment, mikor egyszer csak hirtelen tehetetlenül süllyedni kezdett. Egy mocsaras részre tévedt, és a homok rabságába került. Félig süllyedt bele, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy ne tudjon kimászni.

Egy kis idő múlva arra ment a világ leghíresebb asztrológusa, és ezt mondta:
„Én előre megjósoltam neked, hogy ne menj el ebbe az esőerdőbe, mert veszélybe kerülsz. Máskor fogadd meg azt, amit jósolnak neked, és nem kerülsz bajba!”
Aztán tovább ment.

Utána nem sokkal pedig Buddha járt arra, és amikor meglátta a bajbajutott férfit ezt mondta:
„Remélem mások tanulnak a példádból, és nem lesznek ilyen felelőtlenek, hogy egyedül vágnak bele egy veszélyes útba. Jó tanulság vagy az emberek számára, akik így el fogják kerülni a bajt.”
Ezután ő is tovább állt.

Nem sokkal később Mohamed is arra járt, aki így kiáltott, amikor meglátta:
„Ennek így kellett történnie! Ez Isten akarata, hogy te így halj meg! Nyugodj bele, és halj meg méltósággal!”
Erre ő is elment.

Végül nap végén, amikor a férfi már kétségbeesetten és elkeseredve szenvedett a homokban, jött Jézus:
„Drága tévelygő kalandor, fogd meg a kezem és megmentelek!”
A férfi végül megfogta Jézus kezét, aki kihúzta és megmenekült!

Rengeteg vallás létezik, melyek a tévtanítások mellett rengeteg részigazságot tanítanak. De egyedül csakis Jézus Krisztus az, aki meg tudja bocsátani bűneinket, és meg tud szabadítani. Erre egyetlen egy vallás sem képes!

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János evangéliuma 14:6.

-------------------------------------------------------------------------------

Megható előadás

Volt egyszer egy Shakespeare-színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival, melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm – a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt.

Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt a nézőtéren, és így szólt: „Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el a huszonharmadik zsoltárt?”

A színészt meghökkentette ez a szokatlan kérés, de megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön, kiálljon a színpad közepére, és elszavalja a zsoltárt. Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével.

A fiatalember halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a végére ért, nem volt taps. Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy minden szem megtelt könnyel.

A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez: „Ezt én nem értem. Én már évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a közönséget, ahogy ön tette ma este. Mondja, mi a titka?”
A fiatalember alázatosan így felelt: „Nos, uram, ön ismeri a zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort!”

Nem elég csupán ismerni a Biblia tartalmát, történeteit, mondásait és tanításait. Ha nem ismered a Szerzőjét, a Biblia is csak ugyanolyan könyv lesz számodra, mint a többi. Ha azonban Jézus Krisztusba veted a hitedet, és személyes kapcsolatba kerülsz az Atya Istennel, akkor a Biblia valóban élő és ható lesz számodra, „élesebb minden kétélű kardnál” (Zsidókhoz írt levél 4:12.)

----------------------------------------------------------------------------

A kisegér és a zongorista

A világ leghíresebb zongoristája a pincéjében tartotta a világ legrégibb, legszebb és legnagyobb zongoráját. Mindig játszott rajta, amikor csak tehette. Viszont idővel beleköltöztek az egerek, amit nem vett észre.

Az egerek imádták hallgatni a zenét, de nem tudták, hogyan keletkeznek ezek a gyönyörű hangok. Csak annyit tudtak, hogy felülről.

Az egyik alkalommal, az egyik egér feljebb merészkedett és meglátta a húrokat. Gyorsan elmesélte a többieknek, akik innentől kezdve azt gondolták, hogy a húrok hozzák létre a zenedarabokat. De a legkisebb egér azt gondolta, hogy egy zongorista áll az egész mögött. A társai kigúnyolták, mivel még soha senki nem látta a zongoristát.

Egy másik egér tovább merészkedett és meglátta a kis kalapácsokat, amik a húrokat ütik. Ekkor pedig mindenki, azt hitte, hogy a kalapácsoknak köszönhető a csodás zene. De a legkisebb egér továbbra is hitt a zongorista létezésében.

Társai gúnyolni kezdték, és bolondnak nézték, amiért hisz a zongoristában. Mindig azt vágták a fejéhez, hogy a kis kalapácsoknak köszönhető minden, mert az a logikus, mivel van, aki a saját szemével látta, hogy annak köszönhető a zene. Végül annyira megutálták a kisegeret, hogy elüldözték a zongorából.

Amikor a kisegér elkeseredetten kuporgott a zongora lábánál, megjött a híres zongorista és elkezdett játszani. A kisegér csodálattal nézte és hallgatta a megnyugtató zenét. Amint befejezte a zongorista, a kis egér azonnal rohanni akart a többiekhez, hogy elmondja mit látott. De a zongorista észrevette és gyorsan elkapta.

A kis egér azt hitte, hogy meg fog halni, de a zongorista felvitte a pincéből a lakásba, és beletette egy olyan terráriumba, melyben szintén egerek voltak.

A kis egér azóta is boldogan él, mivel nem magányos, mindenki szereti, és nagyon jó dolga van.

--------------------------------------------------------------------------------

Melyiket választod?
Élet vagy halál?

Egyik vasárnapi istentiszteleten a 2000-es gyülekezet megdöbbenve látja, amint belép két csuklyás ember fegyverrel a kezükben.

Az egyik ezt kiáltja: „Aki Krisztusért hajlandó vállalni egy golyót, az maradjon a helyén!”

A kórus nyomban elmenekül, a diakónusok, és a gyülekezet nagy része is elrohan. A kétezerből mindössze kb. 20 ember marad a helyén.

A férfi, aki az előbb fenyegetőzött, leveszi a csuklyáját, ránéz a lelkészre, és ezt mondja: „Lelkész úr, megtisztult a gyülekezete az összes képmutatótól. Most már elkezdheti a szolgálatot. Szép napot!"

--------------------------------------------------------------------------------

A sánta kiskutya

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.

– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?

– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, – válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:

– Őt kérem!

– Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,– reagált rá a tenyésztő.

Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.

A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.

- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.

Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

– Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.

– Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem lehet, légy vele boldog!

----------------------------------------------------------------------------------

A nyaklánc

Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

„Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...”

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

„Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk.”

A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra.

Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot.

Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt fürdésnél, és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt.

A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.

Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától: „Kislányom szeretsz engem?”

„Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!”

„Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.”

„Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra,” – válaszolta a kislány.

„Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát!” – és adott egy jó éjt puszit a homlokára.

Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától: „Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.”

„Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet,” – kérlelve válaszolta a kislány.

„Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.” És gyengéden átölelte.

Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pigyeregve ül az ágyán.

„Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának: „Tessék, apa, neked adom.”

Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.

„Ez a tied, egyetlenem.”

A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet ajándékozhasson neki.

Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! Sokszor ragaszkodunk foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz, amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy add fel őket!

Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami sokkal jobbat!

---------------------------------------------------------------------------------

Az ajándék

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.

A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:

„Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot.” – és erre egy szép díszdobozt vett elő.

A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: „Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!?” – végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!

Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra.

Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.

Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”

És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: kifizetve.

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!

------------------------------------------------------------------------------

A sütemény

Sokszor gondolkozunk azon: „Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?” vagy „Miért engedi meg Isten ezt a dolgot az életemben?” Ha benned is felmerülnek ezek a kérdések, itt van egy rövid, aranyos kis történet:

Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni: „Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?”

Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit.

Erre a lány egyből így felelt: „Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz.”

„Megkínálhatlak egy kis olajjal?”

„Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom.”

„Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?”

„Jaj, anya, az is undorító.”

„Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?”

„Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!”

Erre az édesanyja így felelt: „Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz...”

--------------------------------------------------------------------------

Nem minden az, aminek látszik

Egyszer a középkorban két angyal szállást kért egy gazdag családnál, akik bár adtak szállást, de nem voltak vendégszeretőek. Inni és enni sem adtak a vándoroknak, végül a ház legrégebbi és legromosabb helységében kellett aludniuk. Az este kifejezetten hideg volt és szeles. Az idősebbik angyal látott egy lyukat a falban. Fogta megjavította, és ezt mondta: „Nem minden az, aminek látszik!” Erre nagyon elcsodálkozott a fiatalabbik angyal.

A következő este egy nagyon szegény családhoz kopogtattak be. Ők rendkívül nagy szeretettel és gondoskodással látták vendégül a két idegent. A kevéske kis ételüket és italukat is megosztották velük, sőt az ágyukat is átengedték és ők maguk a földön aludtak.

Reggel amikor a két angyal felébredt, sírva találták a családot, mivel az egyetlen egy tehenük aki szolgálta neki a tejet, elpusztult.

Ahogy a két angyal továbbállt, útközben a fiatalabb kifakadt és ezt mondta: „Ezt nem értem, hogyan történhetett! Az első család szívtelen volt és te mégis megjavítottad a romos kis helységet. A másik pedig példátlan vendégszeretettel befogadtak minket és hagytad, hogy reggelre elpusztuljon az egyetlen tehenük. Ez nem igazság!”

Az idősebb angyal pedig így felelt: „Nem minden az, aminek látszik! Ugyanis a gazdag családnál a falban régi arany ékszerek voltak és mivel betömtem a lyukat, nem fogják megtalálni. A szegény családnál pedig, amikor mindenki aludt, eljött a halál angyala a feleségért, de kértem, hogy inkább a tehenet vigye el.”

Sokszor az ember értetlenül áll az életében bekövetkezett szomorú események előtt. Viszont nem tudhatjuk mindig, hogy mi miért történik velünk. Bíznunk kell Isten gondviselésében, mert „Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád!” Zsoltárok 55:23 „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Zsoltárok 43:5.

---------------------------------------------------------------------------------

A szeretet ezer arca

      

Sok-sok évvel ezelőtt, volt két nagyon beteg férfi, akik egy kicsi kórházi szobában várták a gyógyulásukat. A szobájuk olyan kicsi volt, hogy éppen elég volt kettőjüknek, de természetesen volt ablaka.

Az ablak melletti férfi naponta egyszer felülhetett egy órára, ugyanis egy nagyon kellemetlen tüdőbajban szenvedett, ami miatt egész nap csak vízszintesen feküdhetett. De a másik férfi még egy órára sem ülhetett fel.

Mindketten egész nap abban a kicsi, csendes szobában feküdtek szinte teljesen mozdulatlanul. A szoba békés és csendes volt, senki sem zavarta őket. Szinte teljesen el voltak zárva a külvilágtól, és az emberektől.

Természetesen ennek is meg volt a hátránya mivel, se rádió, se TV, se olvasólámpa nem volt, így egész nap ebben a kis csendes zugban feküdtek.

Általában beszélgetéssel próbálták értelmesen eltölteni idejük nagy részét. Meséltek a gyermekeikről, munkájukról a farmon, feleségeikről, kedvenc időtöltésükről, gyerekkorukról, régebbi hétvégi kiruccanásaikról és még ezerféle dologról. Egy idő után már nem volt mit mesélni egymásnak.

Viszont délután, amikor az ablak melletti férfi felülhetett egy órára, mindig részletesen beszámolt a másik betegnek, hogy éppen mit lát az ablak túloldalán.

Ilyenkor szinte életre kelt a férfi miközben, hallgatta a szobatársát.

Részletesen beszámolt neki, hogy mit lát: gyerekek, akik vidáman és felszabadultan játszanak a parkban, családok akik kirándulnak és együtt nevetgélnek, párok akik romantikus sétájukat teszik meg és virággal kedveskednek egymásnak, ahogy a gazdi játszik a kutyájával, ahogy a parkban heverészőket felmelegíti a csodálatos napfény, idős emberek figyelik a fiatalok önfeledt játékát és pillangók csintalan játéka teszi teljesebbé az összképet.

Ahogy mesélte a férfi, a másik beteg úgy érezte, mintha ő is ott lenne a parkban és átélné mindazt a szabadságot és örömöt. Ebben az órában meg tudott feledkezni a betegségéről.

Az egyik nap amikor egy ünnepségről számolt be a szobatársa, felvetődött benne a kérdés, hogy miért csak az ablak melletti férfinek adatik meg, hogy láthassa mindazt a szépet és érdekeset! Ő miért nem részesülhet abban a látványban?

Próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nem tudta. Egyre jobban nyomasztotta. Végül odáig fajult a dolog, hogy az állapota elkezdett romlani, ami előtt az orvosok értetlenül álltak.

Az egyik éjszaka az ablak melletti férfi nagyon rosszul lett és görcsös köhögésbe kezdett. A nővér gyorsan berohant és próbálta csillapítani a férfi fájdalmát.

Reggel ismét jött az ápolónő a szokásos reggeli fürdetés miatt, de az ablak melletti férfi addigra halott volt.

A másik kérte, hogy amennyiben lehetséges helyezzék át az ágyát az ablak mellé. Az orvosok eleget is tettek kérésének.

Miután magára hagyták, erőt vett magán, hogy kinézhessen az ablakon. Bár nem lett volna szabad felülnie a betegsége miatt, de ő még is minden erejét összeszedve, amennyire csak lehetett, erős fájdalmak közepette felült, hogy csak egy pillanat erejéig is kinézhessen az ablakon, hogy ő is láthassa mindazt, amit eddig csak a szobatársától hallhatott.

Megdöbbenésére az ablak valójában egy üres falra nézett!

-------------------------------------------------------------------------

Isten azt mondta: NEM

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke amit nem kapni, hanem megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt!

--------------------------------------------------------------------------------

Lábnyomok a homokban

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

Mary Stevenson

-------------------------------------------------------------------------------

Beszélgetés az anyaméhben

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A szkeptikus azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
- Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

---------------------------------------------------------------------------------

Oldal: Elgondolkodtato irasok
Üdvözöllek a honlapomon! - © 2008 - 2024 - krysztahonlapja.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat